A fájdalom nem szűnik meg soha (I. rész)

Fájdalomban élni

Megfigyeltem, hogy vannak emberek, akik olyan rettenetes fájdalommal élnek, ami áthatja életük minden pillanatát, ezért bármit megtennének, hogy szabaduljanak tőle. Sokszor mégsem sikerül nekik, pedig mindenre hajlandók lennének, hogy végre ne érezzék ezt az őrjítő érzést és békére leljenek. Sorozatos kudarcuk a fájdalom megszűntetésével még tovább fokozza állapotukat és emiatt a tehetetlenség, kiszolgáltatottság és elkeseredettség érzéseivel is meg kell küzdeniük.

Vannak, akik még ennek ellenére is kitartanak hőn áhított vágyuk mellett, hogy eltűntessék testi-lelki fájdalmukat. Azt szeretnék, hogy ne érezzék, hogy ne legyen, és igazságtalannak érzik az élettől, amiért ezt kell megélniük. Van, aki reménytelenségében istenhez fordul és imáiban kéri, hogy szabadítsa meg őt szenvedésitől, hiszen ő nem ezt érdemli. Ha azonban az ima sem segít, akkor végképp úgy érezheti, hogy minden ajtó bezárult előtte és nincs kiút.

Mit lehet tenni ekkor, ha nem szeretnénk lemondani az életünkről? Erről fog szólni a következő bejegyzés sorozat.

A fordulópont

Amikor úgy érezzük, hogy nincsen befolyásunk az életünkre, és semmit sem tehetünk a fájdalom ellen, akkor hajlamosak vagyunk letenni arról, amit igazán szeretnénk. Letargiába süllyedhetünk és úgy érezhetjük semminek sincs értelme, rajtunk már nem lehet segíteni.

Ekkor akaratlanul is elérkezhetünk a feladás gondolatához, amely többféleképpen jelentkezhet. Legszélsőségesebb esetben a kilátástalanság addig fokozódhat, hogy egyre többet gondolunk a halálunk adta kilépés lehetőségére. Ha azonban mélyen, legbelül még mindig hiszünk saját létezésünk értelmében, akkor valószínűbb, hogy nem az életünkről, hanem korábbi hozzáállásunkról fogunk lemondani, ami velejárója volt a helyzet kialakulásának.

Mi is ez a hozzáállás?

Ez maga a tagadás. Hiszen a fájdalom legtöbbször enyhe jelzésként indul, és ha ezt sokéig figyelmen kívül hagyjuk, nem kezeljük, akkor szép lassan erősödik, amíg végül elviselhetetlenné nem válik. Lemondani a tagadásról, amellyel évtizedekig tartottuk bebörtönözve fájó részeinket nem könnyű feladat. Azonban a folyamatos fájdalmak ellenében a választható kisebbik rossz. Amint sikerül felhagynunk a meneküléssel, és nem küzdünk tovább fájdalmaink létezése ellen, akkor a mélyben megpillanthatjuk sérült részeinket.

A fájó seb

Abban a pillanatban, hogy elkezdjük őszintén megfigyelni, valójában mi zajlik bennünk, kiderülhet, hogy a fájdalom egy sérülést jelez. A valódi probléma nem a fájdalom, amit érzünk, hanem maga a seb, amiről nem tudtunk, vagy nem akartunk tudomást venni korábban. A fájdalom rólunk mesél: valami nincs rendben! Jelzi, hogy baj van, és hol van a baj! A fájdalommal egy olyan figyelmeztetést kapunk, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni.

A fájdalom üzenete: ismerd meg mi történik benned!

Miért van fájdalom?

Ahhoz, hogy feltáruljon a fájdalom valódi jelentése, fontos megérteni, hogy egyáltalán miért része ez az érzés a létezésünknek. A fizikai szinten megélhető boldogságot ugyanis nem fájdalmak közt vergődve képzeljük el.

A paradicsomi állapotban, mikor még anyánk hasában lubickolunk a meleg vízben, boldogság van. Sokáig tartó boldogság. Aztán egyszer csak megindulnak az összehúzódások. Feszültségek keletkeznek, és stresszt élünk meg. Még mindig meleg vízben vagyunk, anyaméhben vagyunk, biztonságban vagyunk, de magzati létezésünkben először veszélyt tapasztalunk. Aztán elfolyik a magzatvíz és minden oldalról nyomás alá kerülünk. Nyomódik a testünk, nyomódik a fejünk, és azt érezzük, muszáj innen elindulni! De merre? Irány a fény felé! Hatalmas küzdés árán, de végül kivergődünk. Ott aztán megszűnik minden ismert érzés. Nincs már az anyaméh melege, biztonsága. Hűvös van, fények villóznak és elvágják a köldökzsinórt. Fellélegzünk, de ez sem segít, újabb fájdalmak jönnek. Légzés van, létezés van. Átölelnek minket és lassan oldódik a sokk. Lélegzünk. Lassan megnyugszunk. Elmúlnak a fájdalmak - a születéssel. Elkezdődik létezésünk következő epizódusa.

Innen nézve úgy tűnik, hogy a fájdalom jelzi, hogy valami nem jó így, változtatnunk kell, esetleg ki kell lépnünk az adott szituációból, ami azt okozza. Gondoljunk csak bele, ha a magzat nem indul el az összehúzódásokra, sokkal nagyobb probléma történik, mintha elindul. Ezért fontos megérteni a fájdalom üzenetét és ösztönös követni azt.

Amikor megpróbáljuk elfojtani, a lehetőségét vesszük el annak, hogy egy jobb, harmonikusabb állapotba kerüljünk.

Ha tovább olvasnád az írást, kattints: ide!