Izzasztó kunyhó

Ez egy ősi szertartás, amely a földünk több pontján létezett, illetve létezik napjainkban is. Bár kultúránként valamelyest eltérő, de a célja ugyanaz: megtisztulás és gyógyulás.

A szertartás helyszíne egy külön erre a célra készült apró létesítmény - kunyhó, vagy sátor - amelynek közepébe felmelegített köveket kerülnek. Ezekre szárított gyógynövényeket tesznek, majd vizet locsolnak. A szertartás résztvevői belélegzik a gyógynövényfüstöt, különböző imákat mondanak, és a kövekről felszálló vízgőz hatására erősen izzadni kezdenek. A szertartás végeztével felfrissülve elhagyják a szertartás helyszínét.

Eredete

Az izzasztó kunyhó elnevezés az angol sweat lodge kifejezés fordítása, amelyet az észak- és középamerikai indiánok használnak, és egyben ez a legelterjedtebb megnevezése is nemzetközileg. További nevei még: inípi, temazcal, cserga, verejtő.

A ma ismert formája leginkább a fent említett indián törzsek körében őrződött meg, és valószínűleg nagyon kevés változásan esett át az idők alatt. A délamerikai indiánok által végzett temzcal szertartás is nagy hasonlóságokat mutat. Más népek is használták ezt a gyógyító eljárást, mint például a szkíták, illetve a magyarok is.

"Három faágat egymás felé hajlítottak, gyapjú anyagokkal (nemez) beborították, szorosan átkötözték és vörösen izzó köveket tettek a kunyhó közepén lévő edénybe."

Hérodotosz beszámolója (ie. 425.) a szkíták közt tett utazásáról szóló munkájából.

„Az izzasztó módszert ősi szokás szerint úgy alkalmazta [Kozma táltos], hogy felhevített kövekre vizet öntve, a gőzbe ültette betegeit.”

Idézet a „Kassai Kódexből” Fehér Mátyás Jenő közlésében.

Ez nem csak megtisztulást hozott a betegeknek, hanem ahogy kiderül a szöveg további részéből a fájdalmaikat is enyhítette.

Feltételezhető, hogy az orosz, svéd, illetve finn népeknél megmaradt szauna is ennek a szertartásnak lehet valamely kései változata, amely bár szakralitását elvesztette ugyan, de egészségügyi jótékony hatása köztudottan megmaradt.

A rítus

Az izzasztó kunyhó napja böjti nap. A szertartás napján a résztvevők napkeltétől léböjtöt tartanak – vagyis fizikai táplálékot nem vesznek magukhoz – egészen a kunyhó végéig.

Hagyományosan a szertűz megrakásával és meggyújtásával veszi kezdetét a ceremónia. Az égő tűz belsejében vannak a kövek elhelyezve, amiket addig kell melegíteni, amíg izzani nem kezdenek. Ekkor egy füstöléses tisztítás után a résztvevők egyesével bebújnak a kunyhóba majd bent körben elhelyezkednek.

A segítő beadja az első adag követ, amikre a vezető gyógynövényeket szór. Ezután a szertartás vezető becsukja a kunyhó ajtaját és elkezdődik az imádkozás, miközben a forró kövekre kerülő víz gőze járja át a helyet. Az imák után dalok éneklésével zárul az első kör.

Majd ez ismétlődik többször egymás után, annak megfelelően, hogy pontosan milyen szertartás történik. Minél több körös a rituálé, annál több kő kerül be, így annál melegebb lesz. Az utolsó kör után, a vezetővel kezdve elhagyják a kunyhót a résztvevők, és megpihennek.

Miért gyógyít?

Többféle módon fejti ki a gyógyító hatását, de az egyik legjobban tetten érhető része a verejtékezés. Minél jobban izzadunk, annál jobban megnyílnak bőrünk pórusai, amiken keresztül testünk ki tudja lökni magából a salak- és méreganyagokat. Egyes indiántörzsek a szertartás alatt és utána is zsálya levelekkel dörzsölik a bőrüket, hogy fokozzák ezt a hatást.

Van egy szakrális része is ennek a rítusnak - az imádkozás és a felajánlás. A szertartás során minden körben különböző erőkhöz imádkozunk, mialatt lehetőségünk van problémáinkat is kibeszélni magunkból. Ezzel gyógyul a lelkünk is, mert lerakjuk terheinket és áldást kérünk cselekedeteinkre, hogy azok hasznosak és sikeresek legyenek. A felajánlásokat a szer tűzbe lehet tenni, ezek szintén a gyógyító energiákkal való kapcsolódást hivatottak segíteni.

Az átélés

A szertartás során adódik, hogy az őselemekkel fizikai és szellemi síkon egyaránt kapcsolódjunk. Ahogy belépünk a kunyhó rejtett terébe, ahogy érezzük alattunk a hideg földet, ahogy látjuk a lobogó tüzet, ahogy belélegezzük a gyógynövények füstjét, ahogy érezzük a bőrünkön a gőz páráját – úgy teljes lényünk találkozik az alkotóelemeivel az őselemekkel.

Imádkozunk, hogy ezek az energiák egyesüljenek – mint ahogy tették egykor fogantatásunk idején – és legyenek harmóniában, hogy minden gyógyuljon, teljesedjen. Majd a szertartás végeztével elhagyjuk a kunyhó anyaméhre emlékeztető terét és kilépünk az „életbe.” Ez a pillanat, amikor teljes valónkkal átélhetjük az újjászületésünket.