A fájdalom nem szűnik meg soha (II. rész)

Az előző blog bejegyzésben írtam a fájdalom létezéséről, helyéről, értelméről. Most nézzük meg közelebbről mit lehet tenni, amikor fájdalomban vagyunk!

A fájdalom kezelése négy lépésben

Fontos, hogy a fájdalomról ne megfeledkezni próbáljunk, hanem megérteni, hogy ez egy természetes jelzőrendszere a testünk működésének. A fájdalom jelen van, bennünk van, születésünktől része az életünknek. El lehet nyomni egy darabig, de végül visszatalál hozzánk. Olyan, mint egy gumilabda: minél erősebben akarunk összenyomni, annál inkább ki akarja rúgni magát. Ezért a legjobb, ha az elnyomása helyett, a felszabadítását választjuk és adunk neki teret, amiben feltárhatja magát.

Az első lépés, hogy elfogadom: van fájdalom, vagyis fájdalomban vagyok. Nem akarom száműzni ezt az érzést, hanem vállalom a létezését és tudomásul veszem. A második lépésben kapcsolódok hozzá. Nem választom el magamtól, hanem együtt érzek a fájó részemmel és vele maradok, amíg szükséges, vagy ameddig tudok. A harmadik lépésben adok neki figyelmet és elkezdem keresni az okát, hogy miért van, mi okozza bennem, mitől keletkezett. Összességében teret adok neki, elfogadást és megértést, hiszen a fájdalomnak mindig oka van. A negyedik lépés, akkor következik, ha már megértettem hogyan keletkezett, akkor kezelem a helyzetet, ami létrehozta. Így el tud indulni a gyógyulás.

Mi történik, ha nem értjük meg a fájdalom üzenetét és valódi megoldás helyett gyógyíreket keresünk?

Amikor testi vagy lelki fájdalmainkra beveszünk egy gyógyszert: enyhülést tapasztalunk, olykor teljesen eltűnik a fájdalomérzetünk. Ekkor valójában az történik, hogy a gyógyszer blokkolja az idegpályát, így az érzés nem jut el az agyig - vagyis nem érzzük - de ettől még ott van a fájás, mélyen belül. Valójában nem csillapítjuk a fájdalmat, hanem elzárjuk magunk elől. „Kitesszük a tudatunkból” és ezzel a megkönnyebbüléssel úgy érezhetjük magunkat, mintha semmi bajunk nem lenne és „boldog” tudatlanságba temetkezhetünk. A gyógyszer hatása azonban idővel elmúlik és a fájdalom újult erővel ránk talál.

Sokféleképpen élhetünk meg fájdalmat: testileg, de akár lelkileg is. Gondoljunk csak bele, hány ismerősünk szorul gyógyszerekre mentális nehézségek miatt is (szorongás, depresszió, pánikbetegség, alvászavar és így tovább). Bár a testi és a lelki fájdalmak érzetüket tekintve eltérők, és ezért különböző terápiás eljárásokat igényelhetnek, de hatásuk mégis nagyon hasonló. Nézzük meg közelebbről a kapcsolatukat.

A fizikai jelzőrendszer

A fájdalommal a szervezetünk figyelmeztet, hogy testünk egy adott pontján valami nem stimmel, megbomlott az egyensúlyi állapot. A fájdalom mögött meghúzódó kiváltóok, gyakran lehet például egy gyulladás. Amíg a gyulladás jelen van a szervezetben, addig a fájdalom ezt éreztetni fogja velünk. Amint a gyulladás megszűnik, és a felhalmozódott salakanyagok távozni tudnak - a nyirokrendszernek illetve a vérkeringésnek köszönhetően - ezzel párhuzamosan a fájdalom is elhagyja a testünket.

A fizikai fájdalom igazi oka

Tudjuk, hogy leggyakrabban a testi fájdalom mögött gyulladások állnak, a gyulladások mögött pedig patogén - vagyis oda nem illő - anyagok, de azok ottlétének vajon mi az oka? Hiszen nem illenek oda, de mégis ott vannak! Nem lehet, hogy azért vannak ott, mert nem figyeltem oda a valós szükségleteimre és emiatt olyan „dolgokkal” töltöttem magam, amik számomra nem jók, nem egészségesek, talán mérgezők!? Ha ez a helyzet, akkor el kellett nyomjam a valós igényeimet, hogy helyettük olyanokat tudjak választani, amik számomra károsak és megbetegítenek.

Fel tehetjük magunknak a kérdést, hogy miért tennénk ilyet? Szándékosan kárt okozni magamnak? A válasz sajnos egyszerűbb, mint gondolnánk: igen, rendszeresen megtesszük! Csak éppen nem gondolunk bele a következményekbe. Mennyien vagyunk rabjai olyan káros szenvedélyeknek, mint a dohányzás, az alkohol, vagy éppen a cukor. Azért ilyen anyagokkal töltekezünk, mert annak ellenére, hogy tudjuk, hogy ez nem tesz jót a testünknek, sőt hosszabb távon károsítja, ezt a gondolatot félretesszük a pillanatnyi kielégülésért.

Minden ilyen pillanatban elnyomjuk a belsőnknek azt a részét, aki azt mondja: kérlek ne pusztítsd tovább magad!

Gyakran ez az egész folyamat teljesen tudatlanul zajlik le, ezért nem is vesszük észre addig, amíg meg nem jelenik a fájdalom.

Befelé indulás

Úgy tűnik, hogy keletkezésük miatt nem lehet teljesen különválasztani a testi, illetve lelki fájdalmakat. Emiatt, nem igaz az állítás, hogy: nekem csak a térdem fáj, az életem teljesen rendben van! Csak a térdemet tessék kezelni!

Amikor megértem és megélem, hogy ezekre a testi, illetve lelki hatásokra már nincs szükségem, akkor érkezem meg az elengedéshez. Amint ez bennem valóban megtörténik, gyakran a test is magától követi ezt a folyamatot és a kiválasztással kiürülnek a méreganyagok. Megszületik a fájdalom. Utána már nincs bennem. Helyet ad valami újnak. Ekkor fontos, hogy meglássam a valódi igényemet és megadjam magamnak azokat a pozitív, éltető tartalmakat, amikre szükségem van. Lehetnek ezek testi dolgok: vitaminok, ásványianyagok stb., vagy akár lelkiek: több öröm, szeretet, intimitás, kaland és így tovább.

Folytatás hamarosan következik...